ecopolicy

Orbán Viktor január 30-án örömmel jelentette be, hogy 4 millió fő fölé emelkedett a foglalkoztatottak száma. Sajnálatos módon -ez a bravúros teljesítmény- nem ad igazi okot az örömre.

A KSH definíciója szerint ugyanis:                                                                    

Foglalkoztatott, az a személy, aki az év nagyobbik részében (a munkaerőfelmérés fogalma szerint: a megfigyelt héten !) legalább heti egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság – ideértve szülési szabadságot is – miatt) nem dolgozott. 

Alkalmazásban álló, az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, megállapodása alapján munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. 

Ha megnézzük a KSH "2.1.31. Az alkalmazásban állók létszáma a nemzetgazdaságban" összesítő tábláját, azt láthatjuk, hogy

Az elmúlt négy év 2/3-os kormányzásának jól láthatóan azt sem sikerült elérnie, hogy a kormányváltáskor meglévő versenyszférabeli munkahelyek számát megőrizze, nemhogy növelje. Márpedig egy piacgazdaságban valós gazdasági teljesítmény a versenyszférában keletkezik.

A miniszterelnök úr tehát arra büszke, hogy sikerült létrehozni több százezer olyan "munkahelyet", amelyek sem adóbevételt nem hoznak az állam számára, sem jövőbeli nyugdíjjogosultságot nem ad a foglalkoztatottnak.

Mesterségesen generált foglalkoztatási forma ez, amely nem szolgálja a gazdaság bővülését, versenyképességének javulását, és pláne nem a fenntarthatóságot.

A legfőbb cél a statisztikai adatok kozmetikázása lehetett, hogy néhány hónappal a választások előtt a miniszterelnök úr a kamerába mondhassa: "4 millió fő fölött a foglalkoztatottak száma".

Tegye fel a kezét az, aki örül annak, hogy úgy nőtt 4 millió fő fölé a (heti minimum 1 órát dolgozó) foglalkoztatottak száma, hogy közben a versenyszférában alkalmazottak száma csökkent!